A férjem egy erőszakos bunkó... én pedig egy mogorva kis taknyos vagyok

Mikor döntött úgy a társadalom, hogy a házasságnak habkönnyűnek és cukormázasnak kell lennie?

Vannak barátaim, akiket tönkretett a válás. A válás szívszaggató, különösen akkor, amikor az egyik fél vakon úgy dönt, hogy feladja és véget vet a házasságnak.

Ez, úgy tűnik egyre sűrűbben történik meg. Nehézzé válnak a dolgok, a házasság már nem sétagalopp, komolyra fordul az élet, kérdések merülnek fel, és valaki úgy dönt, hogy nem akar már belefektetni a kapcsolatba és lelép.

Néhány hete beszélgettem egy barátnőmmel, aki azt mondta, hogy 10 olyan házaspárt ismer, akik épp a válóper felé haladnak. Minden egyes esetben a feleség döntött úgy, hogy nem éri meg dolgozni az ügyön. Betelt nála a pohár és elhúzta a csíkot.

Nehezen tudom felfogni hogyan adhatja fel egy nő a családjáért folytatott csatát, anélkül, hogy harcolna érte. Tulajdonképpen feldühít. Ez az önzés hihetetlen megnyilvánulásának tűnik. Ha a férjeddel veszekedtek és problémáitok vannak, ne gondold, hogy ezzel egyedül vagytok. Minden házasság küzd a problémákkal – az összes. Az általam megfigyelt helyzetekben nem volt abúzus. Csupán nem voltak hajlandóak az aktuális problémáikat megoldani az Istentől kapott párjukkal.

Mikor döntött úgy a társadalom, hogy a házasságnak habkönnyűnek és cukormázasnak kell lennie?

A házasság nehéz. A házasság az a hely ahol az élet hirtelen valósággá válik. Mindanniyunknak jó lett volna ha ezt megértenünk még mielőtt belementünk... jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben... emlékszel?

Több nő feltételezte már a férjemről, hogy ő tökéletes, mert úgy tűnik számukra, hogy a házasságom jó. Ilyenkor nevetve mondom el nekik, hogy a házasságunk valóban jó, de nem azért, mert a férjem tökéletes lenne. Hiszen ő egy erőszakos bunkó. Én pedig egy mogorva kis taknyos vagyok. De ezeket tudjuk egymásról és dolgozunk a házasságunkon.

Az otthonunkban elismerjük a bűnt annak, ami: bűn. Gyakran egy pillanatnyi frusztráció elég ahhoz, hogy előtörjön a bűnös természetünk. Férjecském frusztrációi az „erőszakos bunkó” üzemmódba taszítják – és ő tisztában is van ezzel. Az én frusztrációim a „mogorva kis taknyos” üzemmódba taszítanak – és én is tisztában vagyok ezzel.

Ezeket mind olyan szülők szájából jönnek ki, akik gyermekeik viselkedését néha az „önző kis pogányok” jelzővel illetik.

Gorombaságból vagy bántásból mondjuk egymásnak ezeket? Nem, hanem azért, hogy rámutassunk a bűnre és egymást visszazökkentsük a bűn felismerésébe. Tudjuk azt, hogy mivel az otthonunkban vagyunk a legkényelmesebb és biztonságosabb környezetben, a bűnös természetünk leginkább ott üti fel rusnya fejét. Felismerem, hogy szükségem van valakire, aki segít megszelidíteni a bennem élő vadállatot.

Könnyű ezzel szembesülni, amikor éppen mogorva kis taknyosként viselkedem? Nem. De a férjem szeret engem és szükségem van arra, hogy segítsen nekem abban, hogy jobb emberré váljak.

Vannak rossz napjaim amikor egyszerűen el kell engedjen bizonyos dolgokat? Természetesen – egyikünk sem keresi a bajt!

Férjünkkel való kapcsolat

Anyaként azzal töltjük napjainkat, hogy tanítjuk a gyermekeinket, többek között arra, hogy nem körülöttük forog a világ, és, hogy meg kell tanuljanak együtt élni a testvéreikkel és a barátaikkal. Folyamatosan emlékeztetjük őket arra, hogy legyenek kegyelmesek másokkal, hogy értsék meg, mások nem mindig direkt könyörtelenek. Lehet, hogy magunkak is elkel ez az emlékeztető, amikor a férjeinkkel való kapcsolatra gondolunk.

Tehát, ha a férjed iránti csalódottság és harag kezdi megtölteni visszatérő gondolataidat, ha kezd nálad betelni a pohár, enged meg, hogy kicsit úgy beszéljek hozzád, mintha az anyukád lennék.

Nem körülötted forog a világ. Dolgoznod kell a férjeddel való kapcsolatodon. Kegyelemmel kell a férjeddel bánnod. A férjed nem direkt viselkedik bunkó módon; néha csak nem gondolkozik.

A házasság egy szövetségi kapcsolat és Isten azért tervezte így, mert tudta, hogy ha csupán a saját vágyainkra hagyatkozunk, akkor inkább kiszállnánk. De egy szövetség elkötelezettséget jelent, szóval ki kell bírnunk és bele kell fektetnünk.

A befektetés kiklopfolja belőlünk a makacs énünk egy részét: Így a férjem egyre kevésbé olyan, mint egy erőszakos bunkó, és én pedig egyre kevésbé viselkedek mogorva kis taknyosként.

Tegnap este amikor megkérdeztem a férjecskémet, hogy most pénteken elvisz-e randira, azt válaszolta „Nem is tudom... akarsz randizni egy erőszakos bunkóval?”

„Persze” mondtam, „mert te az én erőszakos bunkóm vagy és szeretlek!”

© 2009 by FamilyLife. Minden jog fenntartva.