Amikor nehéz a megbocsátás

Keresztényként meg tudjuk bocsátani másoknak a megbocsáthatatlant is, mert Isten nekünk is megbocsátotta a megbocsáthatatlant.

Van olyan helyzet az életedben, amelyben a megbocsátás lehetetlennek tűnik? Talán ezt gondolod valakiről: "Nem tudom neki megbocsátani azt, amit velem tett. Túlságosan fájdalmas, és túl sokszor elkövette már. Túl mélyen megsebzett."

Azonban a megváltozott, keresztény élet ereje - és szépsége - éppen ebben áll: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2,13). Sosem valamiféle szívből jövő, mély szeretet lesz az, amely képessé tesz megbocsátani mások gonoszságát. 

Sosem lesz magadtól elég erőd ahhoz, hogy elnézz gonosz hazugságokat és magyarázkodásokat olyanoktól, akik miatt lassan már senkiben nem mersz bízni.

Csakis Krisztus szeretete - az a szeretet, amit hívőként a szívedbe kaptál - tudja elvenni a te gyengeségedet, hogy az Ő saját erejét adja a helyébe.

Isten szeretete - és a Lornáé

Néhány évvel ezelőtt megismertem egy Lorna nevű, kedves hölgyet, akinek a házasságában gondjai voltak: a férje viselkedése rengeteg viszályt és bizalmatlanságot okozott a kapcsolatukban. A férje alkoholista volt. Az alkoholizmusa az évek múlásával egyre komolyabbá vált, és hozta magával mindazokat a következményeket, amelyeket egy függőség általában szokott: anyagi problémákat, felelőtlenséget, és a káoszt. Az utóbbit az okozta, hogy sosem lehetett rá számítani, és nem lehetett bízni abban, hogy valóban ott lesz, ahol ígérte.

Végül egy nap Lorna úgy érezte, hogy eleget tűrt. Arra a következtetésre jutott, hogy a válás az egyetlen megoldás, és a legjobb módja annak, hogy összeszedje, ami az életéből még maradt.

Megtette az első lépést: beadta a papírokat, megkérte a férjét, hogy költözzön el, és ő is felkészült arra, hogy továbblépjen.

Lorna ekkoriban még nem volt hívő. De az isteni gondviselésnek köszönhetően épp a megfelelő pillanatban kapcsolta be a rádiót és tekert arra az állomásra, ahol a "Megújuló szív" (Revive Our Hearts) című rádióműsorban éppen a megbocsátásról beszéltem. Összeszoruló szívvel hallgatta, hogy Isten mennyi mindent bocsát meg nekünk Krisztus miatt, és hogy teljesen megszabadít a bűneink súlya alól - illetve, hogy ennek következtében mi is képesek leszünk másoknak megbocsátani.

Ettől fogva minden nap meghallgatta a műsort, és szomjas szíve itta magába a Biblia igazságait. Rövidesen felnyíltak a szemei az igazságra, és hívővé lett.

Közben viszont még mindig zajlott a válási folyamat... egészen addig, amíg egy nap megcsörrent a telefonja. A férje hívta azzal, hogy megbetegedett.

"Akkoriban még mindig eléggé frusztrált és dühös voltam rá - vallja be Lorna - így azt mondtam neki: 'Akkor miért engem hívogatsz, miért nem az orvost?'"

Amit a férje egyébként végül meg is tett - még épp időben, ugyanis szívinfarktusa volt.

Az egész család összegyűlt a kórházban, mert nem volt biztos, hogy a férfi túléli. Lorna szívének egy része azt kívánta, hogy legyen vége ennek az egésznek. Valahol mélyen viszont mintha Isten ezt mondta volna: "Menj, és súgd a fülébe, hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy hol fog lakni. Mondd meg neki, hogy hazamehet."

A megbocsátás ajándéka

Aznap, a csövek, tűk, és mindenféle életben tartó berendezés között Lorna megadta a férjének a legnagyobb és leginkább éltető ajándékot: a megbocsátás ajándékát.

Istennek hála, Lorna férje felépült. Hazaköltözött, és már nem ugyanaz az ember volt. Valami csoda folytán már nem érzett sürgető vágyat arra, hogy igyon és dohányozzon. Teljes állásban munkát vállalt, odaszántan dolgozott, és ezáltal gondoskodni kezdett a családjáról. A szeretet visszaköltözött az otthonukba, és elkezdtek vágyni arra, hogy imádkozzanak, és Istent dicsérjék. A tartós és fontos dolgokra kezdtek figyelni: voltak virágok, levelek, és gyertyafényes vacsorák. Vagyis minden.

A helyreállás kezdeti szakaszában voltak pillanatok, amikor Lornában előjöttek a régi érzések, és így kiáltott Istenhez: "Uram, én ezt nem tudom végigcsinálni! Nem tudom őt úgy szeretni, ahogyan Te szeretnéd. De arra kérlek, hogy adj nekem a Te szeretetedből, hadd áradjon ki rajtam keresztül a férjem felé."

És Isten lassan elhomályosította a szörnyű emlékeket. Lorna pedig fokozatosan, egyesével kezdte megélni mindazokat az igazságokat, amiket az 1 Korinthus 13-ban olvasunk: “A szeretet türelmes és jóságos ... nem keresi a maga hasznát... együtt örül az igazsággal... mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel."

Miközben Isten szeretete megtöltötte az otthonukat, Lorna és a férje végre elkezdték megélni azt a fajta házasságot, amire Lorna mindig is vágyott, de amiről szinte már lemondott. És egy napon, mindössze négy hónappal a kibékülésük után, Lornát egy reggel ezzel ébresztette a férje: "Most értettem meg, hogy egy férjnek úgy kell szeretnie a feleségét, ahogyan Isten szeret minket. És el szeretném neked mondani Lorna, hogy én így szeretlek téged!"

Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Lorna hallott a férjétől.

Ne mondj le a házastársadról!

Mindössze néhány óra múlva ugyanis egy második szívroham hazavitte őt az Úrhoz. Gondoljunk bele, hol lenne Lorna és a gyerekei akkor, ha Lorna aznap a logikus, a természetes, a könnyebb, és a bosszúállóbb megoldást választja - a megbocsátás hiányának keserű útját.

Szinte látjuk magunk előtt azt az életet, amely még mindig darabokban van, és amelyben a nyomasztó megbánás mindig ott leselkedik.

"Ne mondjunk le a házasságunkról" - tanácsolta Lorna a hallgatóknak az egyik vele készített interjúban. "Ne mondjunk le a társunkról. Helyette vigyük őt imádságban Isten elé, és ne feledkezzünk meg arról, hogy amire mi képtelenek vagyunk magunktól, azt Ő véghez tudja vinni értünk és bennünk."

Természetesen nem minden házasság jön rendbe úgy, mint a Lornáéké, még akkor sem, ha sikerül megbocsátani. Viszont még akkor is, ha nem látunk eredményt, és ha a helyzet nem tisztázódik teljesen, vagy ha egyáltalán semmi javulás nem következik be - akkor is tudhatjuk, hogy azt tettük, ami Isten előtt helyes. Folyamatosan meg tudunk bocsátani ilyenkor is, mert Isten kegyelmét és szeretetét tudjuk továbbadni. És akkor békesség lesz a mi szívünkben is - az Ő békessége.

______________________________________________________________________________________

Részlet Nancy Leigh DeMoss "Choosing Forgiveness: Your Journey to Freedom" cimű könyvből.  Copyright: 2006 Nancy Leigh DeMoss. A részlet az író engedélyével jelent meg.